Szegő György DLA építész, látványtervező

Építészeti tendenciák Magyarországon 1968-81, (Gerle Jánossal)

„Az AR-ben az utóbbi időben a magyar építészetben jelentkező friss hangokról szóltak a hírek (AR, 1981/3 – Makoveczről és 1981/12 – a Pécs Csoportról). Elindultak a nemzetközi elismerés útján. Bár műveik észak-európai vándorkiállítása úttörő jelentőségű volt, a magyar építészetnek még nem volt átfogó kiállítása, különösen nem a nemzeti építészet új tendenciáinak. Most Gerle János és Szegő György építészek a budapesti Óbuda Galériában az új építészet kiállításával orvosolják e hiányt. A lendületes katalógus olyan változatos hatásokat idéz, mint Boulleé és Magritte (e művészek, a fantasztikusok, társulnak majd minden kortárs divattal), mégis a katalógusban szereplő Makovecz tanumány(részlet) óvja a fiatal építészeket a posztmodernek másolásától. Húsz év lélektelen prefab, reduktív modernizmusa, az építészet, az iparszerű termelés mechanikus alkatrészévé változtatta az alkotómunkát. Ennek ellenére a tanulmány szerzője úgy véli, hogy a magyar építészeknek le kell győzniük az ebből alakult kisebbségi érzésüket…
Egy sereg új építészetet reprezentáló, provokatív terv bemutatásával, (a kezdet 1968-ra tehető) a hivatalos építészet darázsfészkének megbolygatását célozta a kiállítás. A tervek, érzéki, omló formái és gazdagon dekoratív minőségei kétségtelen támadást jelentenek a »konstruktivizmus nihilizmusával« szemben, mely meghatározza a magyar építészetet az 50-es évek szocreálja után. Gerle és Szegő tagadják azt az emberidegen mennyiségi és absztrakt geometrikus ideált, amely az architektúrát, művészettől idegen közegként azonosítja…”