Ugyancsak 76-ban csináltuk Valker Emillel a Togliatti Autógyár belsőépítészeti ajánlati pályázatát, a Bútoripari Egyesülés meghívására. Olyan tereket kértek, melyben a magyar exportbútor a töltelék. A szürke közhelyet kellett jól felöltöztetni. Emil autók és modellek megszállott gyűjtője volt, reménybeli formatervező, óriási tehetség. A MOMÉ-sek ma ott vannak a német autógyárakban, akkor ez lehetetlen álom volt. Sok info birtokában egy nyugati arculatú autógyár PR tereinek retuspisztoly változatát szállítottuk. Emil papája, rajzfilmes nagy öreg tanította a retust. Hallottuk, az Egyesülés megnyerte vele a tendert, azóta sincs róla fix hírünk…
Közben, a részletek felé haladó BÜK, egyre nagyobb terepet nyitott számomra. A fémes Schlosser Bélával álmennyezetét terveztünk, a Fémmunkás típusát egyénítve. Van itt is lépcsős, pozitív, negatív sarokelem. Összeépítve követi a házak zugait, áttöréseit, szintkülönbségeit. Hozzá alu-plexi információs rendszert is csinálunk. Pár éve újították fel a már lepattant passzázst. Az Amfora és a Virágbolt belsőit és kivitelét is ketten vállaltuk. Kapsza tanár úr sokat megengedett Bélának. Én szembesülhettem egy lazább alkotó típussal, végül baj nélkül túléltük a késéseket, mert minden más is csúszott... Ma csövesek lakják a helyet.
_________________________________________________________________
_________________________________________________________________
A Vasas Sportcsarnok (terv: Kapsza Miklós) eredményjelzőjét Csengery Zsolttal tervezzük, kortárs nyugati előképek nyomán. Telepített ipar gyártja, időre elkészül, szép(?) lett. Annyira jónak ítélték, hogy más munka is jönne belőle, pl. a Hungexpo országúti reklámtáblái. Ezt is Zsolttal találjuk ki, és modellezzük 78-ban. Ezek végül mégsem valósulnak meg. A munkák esetlegesen jönnek, kapcsolat is kell hozzá, és ez sem mindig elég a megvalósuláshoz. A sok befektetett munka alig hatékony.
1980-ban, már kaposvári színházi (díszlet- és) jelmeztervek után a Balatonboglári Borrend – az egyik első honi ilyen – díszruha terve és kivitele talált meg. Csak tanulom a jelmezes „ruhás szakmáját”, s mégis megy, mint a karikacsapás: nyugdíjas Edit néném varrónő, és szívesen hozzáadja kreativitását. Világossá lett, hogy ez a szabadúszó, ráadásul nem témákra specializálódó designer lét: szabad, de igen esendő pálya. Aki viszont a szakosodást választotta, sablonosnak találja a mozgásterét.
_________________________________________________________________
_________________________________________________________________
Seiko ötletpályázat, Tokió, 1983-84, Kádár Edittel, Mérő Lászlóval, Sümegi Lászlóval
_________________________________________________________________
_________________________________________________________________
Nem csoda, hogy orvosi és híradástechnikai műszerekre beállt ipari formás évfolyamtársunk, Sümegi László szívesen társul, amikor Merő László matematikussal és Kádár Edit informatikussal 1983-ban meghívtuk a Tokióban kiírt Seiko design-ötletpályázat csapatába. A Test és a Seiko c. kiírás a cég hosszú távú jövőjét építette. Három tervet adtunk be: 1. az általános potméteres, ki-be / fel-le elvű vezérlés helyett olyan léptetős kapcsoló-szisztémát, ami a digitális technika igen-nem szisztémájával élt, s ami mára a telefóniában és mindenütt természetes. Mi találtuk volna fel? 2. olyan folyékony-képernyős videoszemüveget, melyhez hasonló majd a műtéti gyakorlatban világsikerű honi találmány is lett. 3. olyan széles látószögű gömb-kamera rendszert, melynek információit a komputer kvázi-holografikus képpé és/vagy kiterített panorámává tudja alakítani. Ez ma a térfigyelők egyik családja. A teamet meghívták a döntőbe (papíron), csak tapasztalatokat nyertünk. Nem kizárt, hogy meg sem vásárolt ötleteinket mai fejlesztések használják. Mind a három téma high-tech fejlesztések tárgya ma is. De akkor 83-at írtunk: utolsó jófiú évem volt. Sorsom intézői úgy döntöttek: rossz vagyok.
_________________________________________________________________
_________________________________________________________________
Örvénylő spirálszínház, Óbuda/Gázgyár, OISTAT, pályázata Amsterdam, 1977, Ecsedy Saroltával és Szabó Illéssel
_________________________________________________________________
_________________________________________________________________
Még 1977 őszén, már „színháziként”, de nem beletörődve a napi taposómalomba, a gyerekkor nagy barátságát felújítva, az OISTAT kiírására megcsináltunk az író Szabó Illéssel, és az építész Ecsedy Saroltával egy elvi színháztervet. A szcenikai világszervezet pályázata város és színház közös jövőjét kereste. Akkoriban állt le nálunk a Gázgyár, színházunk a régi óbudai tartályba épült. Óbudán százezrek „lebegnek” a lakótelep légüres közterében. Ógörög mintára kötelező részvételű színházat álmodtunk. A néző egy napra belakjhata a neki rendelt etruszk-római klinét, mely mozgólépcső-szerű spirálpálya örvényén viszi a drámajáték (ilyen itthon még nincs is) színpadára. Késve küldjük a tervet, vajon regisztrálták? Látom Velencében: a ferencesek épp könyvtárat terveznek a régi gáztartályba. Ugyanilyen, de fix elrendezés 12 évre rá Prágában meg is valósult. Volt tehát egy utópisztikus színházmodellünk, amelynek térbeli újdonságra redukált változata bő évtizeddel később megépült. A spirál a lét bázisa, archetípus. A prágai változatban a spirálnak csak annyi szerep jut, hogy lépcső nélkül lehet a meredek nézőteret feltölteni. Nem örvénylik, áll. És mégis jelent valami fura közösségi élményt, hogy a több száz néző „egy sorban ülhet”. És ez lenyűgöző. Mert a magyar PQ kiállítás kurátoraként ott vagyok a premierjén. II. József 200 éve világelső ipari vásárának emlékére Prágában művelődéstörténeti programot prezentálnak. Ennek főeseménye a PQ’91 megrendezése, s abban a Spiral Theatre nyitója. A LOTECH-Smetana-Kulik-Louda-Sty`blo építészek által tervezett színház 93-ban Grand Prix of Architecture díjat kapott. Még ez a színházi tartalomtól mentes váz is olyan impozáns, hogy az ott megnézett multimédia-show üres spektákulumától is elvarázsolva, elismeréssel kóválygunk ki az épületből. Korai álmunk itt van. Ki tudja, ha Amsterdamban nyerünk, mire jutottunk volna (lásd: Nemzeti Színház). Valahol lett az Örvény Színházból valami…
_________________________________________________________________
_________________________________________________________________
A spirálszínházunk alaprajza, metszete
............................................
